Említettem a múltkoriban, mennyit szenvedtem gerinc, izommukődési és keringési zavaraimmal. Szerencsére a nyár teljesen rendbe hozott, igaz nagyon akartam. A fájdalom, amitől világéletemben nagyon féltem - mert sokban volt részem - pozitívvá vált, mint a szülési fájdalom. Nagyon sokat gondolkoztam, rendet vágtam érzéseim, gondolataim körül. A fájdalom csúcsán, amikor szédültem, forgott velem a világ, sípolt az agyamban valami - egy kérdés villant át bennem ki is vagyok én? Az biztos, hogy nem az a nő, aki tehetetlenül áll szemben fizikai és lelki gyengeségeivel. Tudtam, tennem kell valamit, mert ez az út csak lefelé, vagy befelé visz. Rengeteg alkalmam volt az egyedüllétre, egy pillanatra átfutott bennem a gondolat, kiírom magamból lelki görcseimet. Nagyon húztak, nagyon fájt. Meg akartam szabadulni tőlük. Éreztem, nem találom a helyemet ebben a világban, kényelmetlen minden szék, minden ágy. Tőled tudtam, hogy az az ember, aki kreatív, sok örömet talál a munkában.