"Mi, Filotás gyerekek - írja a szerző - úgymond jó családból valók vagyunk. Jó család, ez az egykori "békebeli" keresztény-úri-középosztályt jelentette. Az ötvenes évek első felében pedig a biztos bukást: kitelepítést, deklasszálódást. Filotás Tivadar az 1956-os forradalom után, gyerekkorában került el Magyarországról, a hazájából, a létezett szocializmusból. Több tízezred-magával. Húszezer költő tart nyugatra, mondta volt állítólag Cs. Szabó László, és ha ez persze túlzás is, az emigráció egy része persze mindenképp bölcsész értelmiségi volt. Annál meglepőbb, milyen kevesen írták meg ezt a - mit is? Arra magam is kíváncsi volnék: mindenképp az életüket. A váltást. Váltást, és visszaváltást, ingázást, ide-odalépést nyelvek, kultúrák, otthonok között, a radikálisan más légkört, más viszonyokat. Azt, ami nekem, aki ilyen-olyan okból, szinte véletlenül, de nem kalandvágyból maradtam, egyszerűen nincs meg. Hiányzik pótolhatatlanul. Filotás könyve ezt a hiányt igyekszik - számomra - betölte