Életének első öt évtizedét Tóth Imre Erdélyben, Magyarországon és Romániában élte le. Gyerekkorától megtapasztalta a „feszült rettegés, mint létforma” valóságát. A Hollandiában élő filozófus, Várdy Péter faggatja ebben a dialógus-kötetben Tóth Imrét: életéről, gondolkodásáról, annak konzekvenciáiról. A huszadik századi Európa társadalmi-történelmi valóságáról, ennek távlatairól világos logikai konstrukciókban értelmezett képet nyújt ez a személyes hangú, vallomásos dialógus. Az új évezred elején nem csupán azt fontos – őszintén – elmondani, mi történt, hogyan történt (a szellem milyen fajta építményei és torzszüleményei közepette); az sem mellékes, hogy miként számolunk el a történelmünkkel, magunk és mások cselekedeteivel vagy cselekedet-értékű gondolataival, megnyilatkozásaival… És ezt mindenkinek önmagával és másokkal szembenézve, de: etikai konfliktusainak magányában kell megválaszolnia. E válaszhoz kitűnő fogódzókat nyújt ez a dialógus-kötet, amely érzelmeket kavar, fogalmakat ti