Fekete József Bukarestben lett szobrásszá. Első nagy művészi élményei, a zsendülő értelemére ható, annak fejlődését, kialakulását, formálódását befolyásoló élmények, benyomások, tanítások ott érik, ott hatnak rá. Vitte magával magyar sorsát… Mindent megtanult, mindent tudott, amit szobrász tudhatott, de csak azzal élt, amit össze tudott egyeztetni saját művészi célkitűzéseivel. Totális művész volt. Mestere a formáknak, mestere az érzelmek kifejezésének. Tudása rendkívüli, formatára példátlanul gazdag. Abban az öt évtizedben, melyre alkotópályája kiterjed, végig a legjelentősebbek között volt… Leginkább monumentális műveivel sikerült bejutnia a köztudatba. De ha mérlegre tesszük, az, amit az intimitások, a szűkszavúság, az emocionálisan gazdag formatartalmak révén mond el, még súlyosabb. S ha panaszkodik, hogy az élre törni sohasem tudott, igazat kell adnunk neki. De rögtön hozzá is kell tennünk: ebben is igazolódott, hogy senki a maga korából társadalmi kötöttségeiből ki nem tud lépni.