Az lehettem, aki először olvasta e könyv kéziratát, melynek oldalain átívelő tanulságsorozat súlyát AZ adja, hogy a szerző egy olyan témát önt szavakba, ami a világon mindenkit érint. Ez AZ írás AZ elmúlásról, AZ elválásról szól, ami azt jelenti, hogy AZ egyik percben még mondhatsz, adhatsz, a szívedet kiteheted, a következőben pedig már késő. A távozó lelkek csak azt vihetik magukkal, ami ITT a földön megtörténik velük, MI csomagoljuk nekik AZ útravalót, úgy, ahogyan ők is tették egész életükben. Az elmulasztott cselekedetek, a meg nem hozott döntések súlyát cipelni a még hátralévő időnkön keresztül pedig több, mint fáradságos. Adott korokban és civilizációkban élt vagy élők kivételével AZ emberek félik a halált. Félnek a biztostól, félnek a bizonytalantól. Talán éppen ezért, a halál ismeretlen mivoltából adódóan, bekövetkezésének körülményei – bevalljuk, nem valljuk – mindenkit foglalkoztatnak, némelyeket tudatosan, a kor előrehaladtával egyre erősebben, másokat tudat alatt. Mert AZ