Szrogh György építésztervezői munkássága tanúsítja, hogy a száraz program-csontvázhoz milyen humánus, szubjektív testet-lelket teremthet a művész. Testet, tehát tömeget, fénnyel és plasztikai hatásokkal gazdagított formai kompozíciót, és lelket, tehát a hasznos szolgálaton túl – a környezetre sugárzó belső tartalmat. Az embert és a természetet szerető humánuma, belső derűje vezette ötven éven keresztül Leica kameráját, amely megörökítette az ember alkotta szépséget. Könyvében megosztja velünk bölcs gondolatait. Megtanít látni, s miközben térben és időben követjük gondolatait, körbeutazzuk bolygónkat.