– Mese! – szólunk bosszúsan, ha társaságban valaki tetteit nagyobbítva, csodákatlódítva különbnek, értékesebbnek, tiszteletreméltóbbnak hazudja valósönmagánál önmagát.– Mesélj! – fordulunk barátunkhoz, cimboránkhoz, ismerősünkhöz, ha fájásigfurdalja oldalunkat a kíváncsiság: mikor, kivel, hogyan?– Ugye mesélsz? – néztünk vágyakozva gyerekkorunkban édesanyánk szeretetévelminket magába ölelő szemébe, és állunkig húzva a paplant, vártuk acsodát: elvarázsló meseszó röpítsen tündérekkel, János vitézzel, mézeskalácshuszárralboldog álomvilágba.Életünk is mese: szeretnénk hinni a boldog befejezésben. Mint a mesében...Kriza János unitárius lelkész 1842-ben tette közzé felhívását: támogassák nagybecsűhazánkfiai – péterfillérekkel is! – népköltészeti gyűjtésének közzétételét.Balladák, mesék, mondókák, dalok, táncszók, találós kérdések, szólásmondások,gúnynevek – Kriza János eltökélten járta Székelyföld falvait, meghallgatottöregeket, fiatalokat, férfiakat, asszonyokat, gyűjtött, lejegyzett, level