"–?Pipijja, pipijja!–?Mi az, ki az? – riadt fel Nyámnyila, és azonmód kereket oldott volna, ha Ememem meg nem ragadja a lábát és csendre nem inti.–?Csssst! – suttogta. – Nincs semmi vész, csak maradj csendben!Nyámnyila remegett, de már nem akart elszaladni.–?Mi ez a hang? – kérdezte.–?Sára beszél álmában. Felváltva motyog két szót, amit értek is – igaz, nem tudom, mit jelent –, meg egy csomó másikat, amiből viszont egy kukkot sem értek.–?Pipijja, parisszija! Merköszömbevolnuzséte turemölé, pepejenci – motyogta újra Sára álmában.–?Szerintem érthető. Azt mondja, mert köszön be volna húsétel a túra mellé a Jenő apukája – brillírozott Nyámnyila.–?Mi van? Hogy kinek az apukája?–?Én beszélem ezt a nyelvet.–?Persze. Én is. Teve teveljeveseven mevegbovolovonduvultávál?–?Mi van a tevével? Nem értem, amit mondasz.–?Pedig ugyanolyan halandzsanyelv, mint amit te beszéltél az előbb.–?Én? Dehogy! – válaszolt nevetve Nyámnyila. – De inkább hallgassuk, hátha megértjük!–?Pipijja, pipijja!"