Ismeritek Mohát? És Gyopárt? Hát Ugribugrit? Esetleg Hetykepötykét? Nem? Akkor nincs más hátra, feltétlenül el kell olvasnotok ezt a könyvet, amelyben az ő történeteik, hétköznapi kalandjaik sorakoznak egymás után. Hogy kik ők? Hát törpék, akik épp ezért Törpeházán laknak, ha hiszitek, ha nem, a Börzsöny hegyei közt, Magyarkút mellett. E pöttöm gyerkőcökkel – legyen éppen szikrázó hóesés vagy napsugaras szünidő – szinte mindig történik valami érdekes vagy elgondolkodtató az iskolában, a játszóréten vagy éppen odahaza. Csupa olyasmi, amiből előbb-utóbb kiderül, hogy jónak lenni igazán jó, ha nem is olyan könnyű dolog. A történeteket Moha bácsi, a törpe meséli el a saját gyermekkoráról, amikor megtanulta, hogyan különböztesse meg a rosszat a jótól, még ha első pillantásra ez nehéz feladatot jelent is. Sok okosat megtudhattok e könyvet olvasva az árulkodásról, az irigységről, egymás bosszantásáról, az engedetlenségről meg a csak azért is rosszaságról, szóval csupa ismerős dologról. Meg az