"...Már feküdtünk, mikor Attila benyitott. Bejött a kabátjáért, majd a csizmájáért. Mikor kiment a szobából, a következő párbeszéd zajlott le közöttünk:– Bejött hozzánk Attila - suttogta Ádi.– Igen - feleltem halkan.– És kiment...– Igen, kivitte a csizmáját.– Nanon fászik nokhnija (nagyon fázik zoknija)!"Azért vezetek naplót, amiért az emberek emlékeket gyűjtenek: hogy legyen mihez nyúlni a nehezebb időkben. Ha a gyerekeim nagyobbak lesznek, és megkérdezik, hogy "milyen volt...?", azt mondhassam, hogy "Jó! Igazán jó!". Ha nem hiszik, hát olvassák el! De tudni fogják, mert így nőnek fel. Mert érzik, hogy gyereknek lenni jó!