Lírai önéletrajz, vallomás ez a kötet. Egy tipikus, 20. századi magyar sors, mondom, még ha ez elcsépelt frázisnak tűnik is. A határon innen és túl, aztán diaszpórában, újra és újra fészket rakva újra próbálni, és közben hűnek maradni a nyelvhez, kultúrához, önmagához. Gágyor Péter soha nem kereste identitását, neki volt, pedig kiköpte magából az ország, a csehszlovák Felvidék, hontalanként külföldibb lett a sík hazában, a vágyott anyaországban, hogy aztán idegen hernyóként, idegen falevélen várjon éveket a visszatérésre. (Rab Irén)