Verseimben (melynek egy részét Varga Imre grafikáival láthatunk)a múltban és messzeségben elmerült szülőföldet próbálom újraépíteni, felhasználva annak tájait, tájszavait, apokrif imáit. Legendássá vált alakjait, dalokat diktáló régi ritmusát. Hiszek a költészet emberformáló szerepében, mert csupán így nyílik meg számomra a múlt és jelen megértésének lehetősége, vagyis hogy a megtörtént dolgok verssé alakulva mutassanak túl hétköznapiságukon. „Az emlékezet a gondolkodás egybegyűjtése”– írta Heidegger. A versírás mint tevékenység, a vers mint élettér, vagyis a hétköznapok kihívása, hogy végső soron jellé váljon a jeltelen időben.