"Az igazság megtörténik: mintha ez a tapasztalat foglalná egységbe Vasadi Péter sokrétű költészetét. Bármennyire különböznek is életművében az individuális versalkalmak és -alkatok, mindig és mindenütt az örök lényegre felhívó figyelmeztetés képződik meg a különböző lírai beszédváltozatok többszörös tetőpontjain. Mert az ő verseinek vannak kimagasló pontjai; ezek a csúcsok pedig a legújabb fejlődésiszakasz verseiben nem a kompozíció valamely kitüntetett pontján, például a végén mutatkoznak, hanem a drámai monológ kiszámíthatatlan, előreláthatatlan folyamatának bármely ízületén. A beszélő a lét legmindennapibb helyzeteiben, megpróbáltatásaiban is fölismeri és kimondja az örök-egy igazságot, amely mégis ezerféleképp és ezerfelől „hatolhat be” az élet nyersanyagába. Az igazságot mondja ki? Még ha nehéz volna is ennél a líránál véglegesebb művészetre rámutatni korunk magyar irodalmában, Vasadi költészete – talán valamiféle páratlan felelősségérzettől is áthatva – az igazságot mint inkarnác