,, Már nem éget úgy, hiába minden,Emlékké fakult a lüktető láz.Hidd el kedves, visszaút nincsen.Ez már a semmi. Ez már csak máz.Nem a szeretet, ami így elmúlt,Az az egyetlen, ami még maradt.A tűz lett parázzsá s mikor elfúlt,Hamva emelte közénk e falat.”Gutási Éva legújabb verseskötete, a Tépett Angyal az elmúlás, a társadalom és a szerelem egy új, modernkori értelmezését adja. A költő célja ezúttal nem csupán a versek bemutatása, hanem az, hogy az olvasó továbbgondolja őket és ihletet merítsen belőlük. Ezt bizonyítja, hogy a kötet illusztrációit hét különböző művész készítette, hét eltérő perspektívában.A kötet folytatás és lezárás egyszerre. Folytatása annak a munkának, amit még „gyermek költőként” kezdett meg a szerző, A halál hitvese, majd a Fekete szüzek című köteteivel, de lezárása is ennek a korszaknak.Korszak?! Éva költészetének varázsa pont abból adódott és szerzett sok rajongót magának, mert soha nem volt igazán korhoz köthető, mármint a szerző életkorához. Egy időtlen, bölcs