Az ötödik X felé közeledve a költő óhatatlanul számvetést készít, számvetésre kényszerül, vagy bevallja, vagy nem. Jász Attila számára ez visszatérési lehetőség fiatal kora kedvenc témájához, a mitológiához, de összevetve immár az általa megélt saját történeteivel. A klasszikus nagy témákat, amik az övéi is, szeretné újra tematikusan végigjárni a mitológia vezérfonalával, apa-fiú kapcsolatot, vagyis fiatalságot-öregséget (Daidalosz és Ikarosz mítoszán keresztül), a szerelmet, az elérhetetlen és a megéltet, a reménytelent és a kudarcba fulladt mindennapokat egyaránt (Orpheusz és Eurüdiké segítségével), bemutatni a fönt és lent, az ég és föld kapcsolatát, ahol az életünk zajlik (Hermész vezetésével). Van egy kezdő és egy záró rész, ahol egy általa kitalált lényt, a szárnyas csiga útját lehet követni egyéb mitologikus figurák társaságában. Öt ciklus tehát, szigorúan válogatott versekkel. Újraírva és gondolva mindazt, amit eddig tett, csinált, írt. Számvetés, természetesen, hova jutott,