"P. Papp Zoltán egyszavas kötetcímei mindig többértelműek. A Rétegrendre mondhatnám: többrétegűek. A szó alapjelentése ugyanis azt az építkezési módot fedi, amely művelet során valamely kisebb-nagyobb tárgy létrejön: a rétegek szigorúan meghatározott rendben követik egymást. P. Papp verseskötete is rétegről rétegre épül: a költő élete tárul fel bennük, és szilárd alapjuk az a társadalmi közeg, amelyre támaszkodik.P. Papp vérbeli költő, a költészet minden eszközét bravúrosan használja. Alliterációi pompásak: ott írja őket, ahol hangsúlyosan szeretné felhívni a figyelmet mondandójára; él a szójáték lehetőségével is, még argóval is dúsítva a humoros hatást. Népdalszerű, ahol a szerelem szépségét és egyszerűségét akarja megénekelni a századok óta belénk ivódott képekkel, ritmusokkal.E költő közösségi embernek született, és akként is él. Egyik cikluscíme – Hívójel – mindnyájunkhoz szól, akik szavát megértjük, gondolatait átgondolva elfogadjuk, és örömmel olvassuk verseit. Szepes Erika ajánl