"Balaton-felvidék és melankólia? Miképpen kerül a pannon derű mellé a mélabú? Jó kérdés, de csak költői. Magában hordozza a választ: szinte egymást feltételezi a Holdat ringató tó és a formákat is szétrobbantó ragyogás. A melankóliáról alapművet író Földényi F. László Ábrahámhegyről minden naplementekor arra a Badacsonyra lát, amelyet Bernáth Aurél is feketének látott. A bazalt-koporsó mögé gurult Naptól és hiányától pillanatra olyan sötét támad, hogy Nemes Nagy Ágnes a Balaton-versében azt írja, Krisztus halálának perce ez. Kenyeres Lilla már igen ifjan is ezt nyújtja át nekünk első verscsokrában, amit ígért gyűjteménye címében: a melankóliát. Ettől nem kell megijednünk, hiszen Berzsenyi szintén melankolikus volt, sőt – akire olyannyira hatott, még Széchenyi is... (Hisz búsulásra volt itt mindig ok – Ady. Kincsek ezek, nem költői túlzások. "