Nagy Gábor (1972) a sestina szerkezetét alkalmazza új verseskönyvére: a ciklusrendet a sestina szigorú, a középkor-reneszámsz idejéből ismert kombinatorikája szerint bontja fel, próbára téve az így egymás mellé került versek összetartóerejét. Lírája a latin-amerikai, buja vegetációjú világot ötvözi a görög mitológiával, illetve a mózesi Genezissel, ezekben is a kiűzetés motívumát hangsúlyozza. A versfüzérből fölsejlő különös történet, a helyszínek és emlékek egzotikuma és a költői eszközök könnyed művessége adja Nagy Gábor második kötetének artisztikumát.