Elsőkötetes költőtől elvárhatnánk, hogy udvaroljon kicsit az irodalomnak – de e versekből hiányzik a „szárazanyagtartalom” – építőanyaguk máshonnan származik. Nem lelünk intertextusokat, de rejtett vagy nyílt irodalmi utalásokat, szerepkényszert, helykeresést sem – Szombath Rozália „magánérdekű költő”, mondhatnánk, ha célja az önértelmezése lenne. De a versek tétje más: az a kérdés, szert tehet-e saját tekintetre, szülhet-e magának látást, aki az egyik, azaz eddigi életét látszatkorlátok, mások elvárásai mentén élte. Aki „csak anya akart lenni”, „rendezett hajjal” „komolyan élni”?