„Világéletemben irodalmi mindenevőnek éreztem magam, alkotóként és műfordítóként egyaránt, még akkor is, ha a szellemi kifejezés legkockázatosabb, egyben legszakrálisabb for-májának kezdettől fogva a költészetet tartottam”, írja magáról Szőnyi Ferenc, ennek a gyűjteményes kötetnek a szerzője, aki az irodalmi alkotás szinte minden formájával cselekvő kapcsolatot ápol: kutat, ír, fordít, kísérletezik, örök kincskereső, szellemi világcsavargó. (De földrajzi értelemben is az, hiszen hol oxigénpalackkal a hátán búvárkodik a Csendes-óceánban, hol keményen kubikol a Sió csatornán, hol négyüléses Cessna gépet emel a felhők fölé Paraguayban, hol a Scala színpadán énekel Milánóban, hol székely kaput avat Buenos Airesben, hol Gyulán hajt fejet gyermek-éveinek emléke előtt – hogy csak néhány mozzanatot emeljünk ki sebes sodrású életéből. És közben – egyéb, hétköznapinak nem mondható foglalkozások mellett – az Európa Könyvkiadó lektora is volt, ahol abban a kitüntetésben lehetett része, hogy több m