Szennay Ilona költő, nyelvész, műfordító már korábbi köteteiben (Harmatalagút, Izsóplevelek) is megmutatta költészetének sajátos, nem-európai látásmódját. Versfüzére nem egyszerű képleírások évszakonkénti mozaikja. Lassú, szemlélődő világa arra tesz kísérletet, hogy szűk, szabályozott keretek között közvetítse a megfoghatatlant. Mindig valami tág, végtelen élmény kerül a címbe és a tizenhét szótagba zárva. Ahogy – Weöres Sándor gondolatát idézve – koponyánk is kívül zárt, belül végtelen. Ízlelget, nyelvészként kutat a szavak gyökeréig, hogy aztán ott mélyebb, elemibb összefüggésekre világítson rá. A szerző legújabb kötete esszencialitásával ismét nyugodt olvasásra és képteremtésre hívja olvasóit.