Az alsósztregovai dolgozószoba, az `oroszlánbarlang` éjszakánként alkotó lakója, Madách Imre két korszak határán állva írta meg Az ember tragédiáját. A műfajt, a drámai költeményt még a romantika adta, szabad tér- és időjátékával, mitikussá növesztett Emberével. Lucifer méltó ellenféllé emelése, az értelem diszharmóniája azonban, amit a mai elemzők úgy észlelnek, hogy Madách műve már nem ad egyetlen, nagy Kulcsot a történelem megértéséhez, a pozitivizmus tanulmányozásának kétségtelen jele. A Tragédia eredetisége nem abban áll, amiben azt a romantika kereste, a minden ízében újban, hiszen a koreszmék épülete a hegeli dialektikán alapult, a befejezés Kant etikáját idézte, a mitikus keret pedig maga a Biblia, Mózes első könyve.