Palocsay Zsigmondot elsősorban és joggal költőként tartja számon az irodalomtörténet és az irodalmi közvélemény. Ambíciói szerint is az akart lenni, nemes költői versenyben és összefonódásban Szilágyi Domokossal – amint e kötetben is jelen levő életrajzi vallomásában utal erre. Ez nem jelenti, hogy a próza területére ne merészkedett volna, sőt e merészség sikerrel is járt, veretes prózát alkotott, részben annak köszönhetően, hogy soha nem engedte ki a kezéből lírai hangszerét. Jelen kötetünkben Palocsay Zsigmond alkalmi és a hagyatékban fellelt prózai írásaival találkozik az olvasó.