Ebben a kisregényben nincs pont. Itt csak vesszőkkel találkozik az olvasó, meg egy-két kérdő- vagy felkiáltójellel, de utána kisbetűvel folytatódik a szöveg egy mostanikisasszonyhoz és a fiatalkori múltból a szüntelen jelenbe átplántált gyönyörű leányzók-hoz, akik „ott heverésztek a pokrócukon fürdőruhásan, mint valami napimádó testülettagjai, hatan voltak, és a hátukon feküdtek, karjukkal a feltupírozott fejecskéjük alatt, ésdirekt a felhőkbe néztek, hogy testecskéjüket a férfiszemek szabad prédájára adják…”Egy hatvanéves cipészmesternek, „az emberi láb mérnökének” a monológját olvassuk.Ez a derék suszter az „európai reneszánsz híve”, akit egy életre megbabonáztakMária Terézia legendásan méretes keblei (általában a Monarchia Ferenc Józseffel ésSchratt Katalinnal, Rudolffal és Vetsera Máriával); aki továbbá tudja, mit köszönhet azemberiség Edisonnak – vagy éppen Puskinnak (aki szintén „az európai reneszánszhoztartozott”, és akinek „szép pakompartja volt, tudják, olyan oldalszakálla, mi