Haldokló hattyú – szép emlékezet. Mintha Petőfi metaforája lenne a vezető motívuma L. Simon László új könyvének. Úgy bukkan fel a szövegben, az egyes irodalmi esszék szövetében, majd tágasabban, a lélek országútján, olyan természetességgel és éltető őszinteséggel, mintha az örök emberi kategóriák közé tartozna. A gyermekkor, a haza körbejárása, a személyes történelem katarzisai, az örökség és az ünnep fájdalmasan észlelhető hiányai, majd a család, a barátság és a halál összefüggéseinek tiszteletben tartása egészítik ki egymást. Táj és emberek: a szelíd Fejértől, Gárdonytól, Nadaptól föl, egészen az űr hangjaiig, a szőlősgazdától a politikus grófig, a szüret archaikus szépségeitől a disznóvágás rítusaiig. Az élet ezer arca mutatja itt magát – még a Styxen túlra írt üzenetek is az életszeretet elmondhatatlan szépségeiről beszélnek. „Ó lassan szállj és hosszan énekelj, / Haldokló hattyúm, szép emlékezet”. L. Simon László könyve önmagunk és az élet mély boncolására buzdít.