A már életében klasszikusnak számító angol írónak ez volt a negyedik, a kritikusok szerint a legjobb regénye. Ismét életre kel az Edward-kori Anglia: az az időszak, amikor a viktoriánus társadalmi berendezkedés már inogni kezdett, s nem sokkal később, az első világháború előtt az egész erkölcsi és szociális szövevény össze nem omlott. Howards End (a regény eredeti címe) egy vidéki birtok neve, s egyben az angol hagyomány Forster szerint legértékesebb részének jelképe, ahol az író érzelmek és konvenciók, szociális felelősség és emberi gonoszság égetően aktuális konfliktusára lel. A történet középpontjában két család áll. Egyrészt a dúsgazdag Wilcoxék: Henry, a hűvösen charme-os vállakozó, és beteges felesége, Ruth. Másrészről a művelt, érzékeny Schlegel kisasszonyok, akik intellektuális lelkivilágukat a londoni teaszalonokban élik. A két életforma között és alatt Leonard Bast, a Helen Schlegel védőszárnyai alá került fiatal hivatalnok tengődik, a kisember, aki a kultúra világába vágyako