A címbeli öt testvér közül ,,a legközépső,, minden értelemben Antoine, az írónő pedig A kis herceg írójának levéltáros-paleográfus nővére. Öccséhez bensőséges szálak fűzték, a memoár színteréről, a családi fészekből ő kísérte el Párizsba, árnyékából sohasem tudott kinőni. A halála után, 1978-ban előkerült írás azt a csodálatos gyerekkort eleveníti fel, amelyre Antoine de Saint-Exupéry is mint ihlette forrására utal vissza. A saint-maurice-i kastélykertben a gyerekek botanizáltak, állatkedvenceket tartottak, színházat játszottak, újságot írtak és asztalt táncoltattak, civakodtak és összetartoztak... A gyöngéden ironikus hangvételű emlékezést gyönyörű képanyag egészíti ki.