"Minden közösség bír különféle zsargonnal, ismer és használ mindenféle fűzgéket, dumákat, szövegeket, oltásokat, zrikálásokat, és ahhoz, hogy mindezeket megismerjük, és javarészt meg is értsük, elég körültekinteni egy-egy ilyen csoport territóriumában, figyelni és hallgatózni. Efféle világ, ilyen közösség az amatőr teniszezők területe: a teniszpályák környéke. Nap, mint nap ugyanazok a személyek, ugyanazok a korosodó, de gyermekkorból megmaradt, szenvedélyes játékkedvüket óvó, őrizgető teniszezők mérik össze tudásukat. Összejárnak, élvezik a játékot, ismerik egymás erényeit és hibáit, és amint lehetőség kínálkozik, lecsapnak és sokadszorra is kimondják a szokásos szövegeket, dumákat, fűzgéket, poénokat. Amatőrök, írtam, mondom, de mégsem azok, akkor sem, ha nem profik. A maguk közegében jó teniszezőknek számítanak, legtöbbjüket kitűnő játékosokként ismerik, így hát természetes, hogy esetenként szenzációs adogatásokkal, leütésekkel, elütésekkel, rövidítésekkel és nyesésekkel kápráztatjá