"Csender Leventét eddig úgy ismertük, mint Erdély krónikását, aki humorral és költészettel átitatott történetekben írja le a távoli szülőföld hétköznapjait. Új kötetében az író az anyaország feltérképezésébe kezd. Megtudjuk, hogyan lát minket, „hazaszakadtakat” egy olyan nemzedéktársunk, aki nem „messziről jött idegen”, és mégis új, megdöbbentő dolgokat tud rólunk mondani.Az elbeszélő hol egy régi per vádlottjait próbálja felkeresni (későn, mert az ártatlanul elítéltek már nem élnek), hol egy szegény sorsú családon próbál (eredménytelenül) segíteni. Remény? Reménytelenség? „Estefelé a szomszédasszonnyal teniszezünk. Megcsörget, kimegyünk és a kerítés fölött adogatunk. Konyakot. Át a pohár meg vissza. Teli át, üresen vissza. Nagy meccseket játszunk.”Sírjunk? Nevessünk? Csender csendes humora. Mindez olvasmányosan, élvezetesen.(Ferdinandy György)"