A regény a csípős humorú és költői erejű bírálat jegyében fogant, hiteles híradás egy mesterségesen elzárt világról, amelyről a második világégés nagy kataklizmájában megfeledkezett az emberiség. Cela könyvében, mint csaknem minden írásában, többnyire az élet kitagadottjai ténferegnek, elesettségükben is festői alakok, a spanyol cifranyomorúság cinikus haszonélvezői és szánandó kárvallottjai. A szabadság megszokott reflexei még élénken pulzálnak a társadalom tagjaiban, ám a szereplők kénytelenek belenyugodni a megváltoztathatatlanba, hiszen az életet mégis csak élni kell tovább.