Ha esti imádságaink így szólhatnának: „Mindennapi szörnyűségeinket ad meg nekünk ma!” Nyugodtan mondhatnánk, fohászaink meghallgatásra találtak. Pedig minden ember vágyik a jóra, a szépre, a csodára. Ezért kezdtem el írni az”embermeséket”Olyanokat, amelyeket átéltem, olyanokat, amelyek nekem sokat adtak, olyanokat, amelyek formáltak, mint természet a követ. Meséket emberekről, sorsokról, sorsfordító találkozásokról, talpraállásokról, újrakezdésekről, egy szóval a csodákról. Igazgyöngyök ezek, amelyeket okosan felfűzve nyakékként akaszthatunk a lelkünkre.Kiadja a