Philipp Erlach megörökli elhunyt nagyanyja házát Bécs egyik előkelő kerületében, és mivel jobb dolga nincs, úgy dönt, rendet tesz a házban. Lomtalanítás közben nem a szokásos múltidézés kezdődik, a fiút ugyanis egy cseppet sem érdeklik a régi emlékek, minden régi levelet, fényképet látatlanul dobál ki, tudni sem akar az előtte járó nemzedékekről, sokkal jobban foglalkoztatja saját elfuserált élete. A nagyszülők – Alma és Richard –, valamint a szülők – Ingrid és Peter – szemünk előtt kibontakozó történetéből hamar kiderül, hogy miért. A nagyszülők meséjébe 1938-ban, az Anschluss utáni napokban kapcsolódunk be, Richardot, a nagypapát látjuk, a későbbi minisztert, aki épp ekkor hozza meg a jövőre nézve igen okos döntését: nem csatlakozik a nemzetiszocialistákhoz. Igaz, ennek hátterében az áll, hogy szeretné végre megszakítani kapcsolatát a csinos szolgálóval, és ez a két döntés az adott helyzetben véletlenül összekapcsolódik. Richard mélyen szereti