Az Ingyenkoncert egyszerre szerves folytatása és meghaladása a korábbi műveknek. Miben azonosak vagy hasonlóak, miben térnek el az előző öt tartalmától? Folytatásként kell értékelnünk a groteszk látásmód megőrzését. Hasonlít ez a könyv az előzményekhez abban is, hogy minden részét áthatja a szerző sajátos humora, szatirizáló kedve. A félmúlt és a jelen gondjaira, valóságos tragédiáira a hagyományos nagy-realista, kritikai realista eszközökkel reflektál az író, sorról sorra igazolva, hogy otthon van ebben a világban is. Új elem a könyvben az irodalmi művek peremén létrejött úti jegyzetek beemelése a novellák közé. Nem öncélú gesztus ez. Bepillantást enged az író „módszertanába”, az élmények gyűjtésének egyik érdekes lehetőségébe. A rá jellemző szatíra fegyvere előzőleg elsősorban a jelenre szegeződött, most egyszerre veszi célba a jelent, a múltat, sőt a jövőt is. Korábban a nagy társadalmi folyamatokra figyelt, ma már ugyanilyen fontosságot tulajdonít a kisközösségek, az egyének viselk