A kisebbségi ember nem élhet állampolgárként az egyik világban, miközben a kulturális értékek birtokosaként szüntelenül egy másik világba kell vándorolnia. Ez szükségszerűen létrehozza a kisebbségi skizofréniát. Ha ez bekövetkezik, akkor már csak panaszra képes, és az anyaországi kultúrával vigasztalódik, a saját kultúrájára csak úgy tekint, mint az agónia kultúrájára. Ez ellen kell védekeznie, úgy, hogy vállalja a kényszerhelyzetéből következő européerséget, tehát a széthulló mozaikokból saját öntörvényű világot ötvöz össze. Teremt, tehát vállalja saját kultúráját. Amely csak akkor nem agónia, ha teremtő jellegű. Aki ezt nem ismeri el, az felelőtlenül száműzi a kisebbségi identitáspolitikát a kétes értékű etnocentrizmus térségébe.