Anyám halálát követően a szekrény aljába elrejtett ridikülben, elfelejtett kincsei között megtaláltam egy ismeretlen fiatalember néhány megsárgult fotóját. A fényképeken húszas éveiben jár. Jóvágású, intelligens és főként magabiztos arc. Sportzakóban áll, fényképezőgép lóg a nyakában. A fényképek hátoldalán anyám által ceruzával kisatírozással olvashatatlanná tett, ujjvégeimmel kitapintott írása arról, hogy soha sem felejti el. Ennyi. Semmi több, amit róluk, kettőjükről tudok. Meg egy név: Weisz György