A vajdasági kisebbségi létet svájci vendégmunkásléttel felcserélő Kocsis család története jellegzetesen közép-európai, sokan érezhetik magukhoz közel állónak. Az új hazában való küszködést és megfelelni akarást a befogadó ország többé-kevésbé nyíltan megnyilvánuló idegenellenessége nehezíti, a honvágyat és az otthon maradottakért való aggódást a balkáni háború súlyosbítja. Nincs tehát könnyű helyzetben Ildikó, a regény főszereplője, hogy felcseperedve rátaláljon a saját útjára, miközben a gyermekkor színes-szagos, élettel és mesebeli figurákkal teli világa állandó konfliktusban áll az „itt és most” gyakran idegőrlő és kilátástalan helyzeteivel.Mindennek kifejezésére az írónő sajátos nyelvezetet és egyéni mondatszerkezeteket használ, a hétköznapi nyelvet ötvözi a költőiséggel. Köztes nyelv ez, szókincsében és nézőpontváltásokban is rendkívül gazdag, egyszerre több hagyományt, kultúrát képes megteremteni, miközben egyikben sincs visszavonhatatlanul otthon. Szövegét dőlten szedett kifejez