Krystian Apostata már betöltötte a negyvenedikévét, de élete nem fordulóponthoz, hanem a látszólagváratlan, valójában elég logikus véghez érkezett.Vajon akkor is lepereg előtte élete filmje, ha utolsóóráit a repülés rémségeitől megmentő vodkamámorbantölti? Ha a haza nagy művésze, egy dicső varsóidinasztia fontos láncszeme lenne, akkor zuhanásközben talán még eljutna a hősi eposz végére.Íme egy újabb ’68-as nemzedék, amelyet már csak aszületési éve köt a szupermarketekben reklámozottforradalmak korához. E nemzedéki regénynek kéthőse is van, az egyiket belülről, a másikat kívülrőllátjuk, az egyik élettörténetet sztoikus melankólia, amásikat gyilkos irónia hatja át. Pedig mindkettenugyanonnan indultak, együtt jártak általános iskolába,katolikus fiúgimnáziumba, együtt élhették át az1990. júniusi választások idején a felnőtté válást ésa jogfosztottság végét, de csak az egyikük gondoltaúgy, hogy a szabadság mostantól kíméletlen versengésrekésztet. A marginalizálódott, művészileg isrég csődöt