Nádas Péter utóbbi években írott esszéiből ugyanaz az illúziótlan emberkép bontakozik ki, amelyet Párhuzamos történetek című nagyregényéből már ismerhetünk. Olyan sajátos írói antropológia ez, amely a regénynek mint világértelmezésnek köszönheti kibontatkozását. Bármit is írt Nádas Péter a Párhuzamos történetek óta, ott munkál benne a felismerés, hogy a magán- és közélet eseményei és viszonyai nem egyebek, mint az érdekek, hazugságok, ideológiák, ideálok, öncsalások, illúziók stb. áttételein keresztül érvényesülő szexuális és hatalmi ösztöntörekvések megnyilvánulásai.A kötet két klasszikus politikai esszéje, A magyar államhatalom esztétikája és A dolgok állása című a magyar gazdaság, politika és társadalom állapotát vizsgálja a közelmúlt két fordulópont-szerű történelmi pillanatában.A címadó írás formailag recenzió Richard Swartz A közeli más című balkáni esszéantológiájáról, ám a harmincnyolc oldalnyi szöveg messze túlnő a műfaj szokásos keretein, és egy hetvenes évekbeli erdélyi utaz