Csizmadia Éva legújabb - sorrendben tizenhatodik - kötetében eddig nem közölt, az íróasztal fiókjában "heverő" írásait gyűjtötte egybe.A személyes hangvételű visszaemlékezésekből kiemelkedik a címadó novella, amelyben a valóság és az írói fantázia keveredik. A történetfüzérből az elmúlt évszázad kisvárosi polgári hangulata árad, melyet jól érzékeltet a következő részlet."Udvarias mosollyal kísérte őket a pincér a telefonon már lefoglalt asztalhoz. Az elegánsan meghitt környezetben oldódott Hildában a feszültség, jólesett ránézni a mellette ülő nemes vonású arcra. A pincér visszatért az étlapokkal, az üveg borral, töltött az egyik, majd a másik pohárba. Mindkettőjüket megérintette a lelkük mélyén szunnyadó érzés, de már egyre lazultabb feszültséggel nyúltak a pohár után. Ittak pár kortyot, az orvos szólalt meg simogató hangján.-Hilda kedves, valamennyit már tudok magáról, ismerem az édesapját is, de segítsen nekem megfejteni, vagy legalábbis árulja el: ki az a virágot küldözgető vitéz?"