Kazinczy Ferenc az 1780-as évek elejétől 1831-es haláláig, vagyis mintegy ötven esztendőn keresztül aktív résztvevője volt a magyar szellemi életnek, ebből 25–30 éven át meghatározó szerepet játszott a folyamatok alakításában. Ez idő alatt létrejött hagyatéka mérhetetlen gazdagságú, sok tekintetben máig kiaknázatlan forrást jelent a korszak művelődés- és irodalomtörténetének vizsgálatához. Az újabb kutatási eredmények fényében elmondható, hogy az életmű nemcsak forrásként kiemelt fontosságú. Ahhoz azonban, hogy ez a belátás a maga teljességében körvonalazódhasson, elengedhetetlen a hagyaték egészének korszerű textológiai feltárása.A Debreceni Egyetem Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézetében működő akadémiai kutatóhely (Klasszikus Magyar Irodalmi Textológiai Kutatócsoport), amely 2007-től konzorciumi formában működve összefogja a DE, az ELTE és a SZ TE társintézeteit,tanszékeit, illetve más intézményekben dolgozó kollégákat, Kazinczy Ferenc műveinek kritikai kiadásával az életmű