„Ha Asztvacaturov regényének címe, az Emberek meztelenül valakiből azt az elvárást váltja ki, hogy erotikus, netán pornográf regényt fog olvasni, az jobb, ha le is teszi azonnal a könyvet, mert itt másféle pőreségről lesz szó. […] Azonnal szembeötlik, hogy Asztvacaturov elbeszélésére az élet árnyoldalait kendőzetlenül bemutató ábrázolásmód mellett a féktelen humor, ironikus és önironikus hangvétel, szarkasztikus megjelenítés jellemző. […] Minden látszólagos könnyedsége ellenére mély társadalmi- és személyiségproblémákat boncolgató, valóban az orosz realista hagyományokra támaszkodó, ugyanakkor nagyon tudatosan, már-már azt mondhatni, ravaszul megszerkesztett szövegről van szó. […] A mai orosz világban létező emberek ironikus-parodisztikus, a maguk meztelenségében, hétköznapi lecsupaszítottságában történő bemutatása mellett az én-elbeszélő és végső soron a szerző hasonló ábrázolása is végbemegy. Öniróniával, a saját legszentebb gondolatainak, erkölcsi elveinek, írói fogásainak kineveté