A magyar novella legragyogóbb korszaka talán a két világháború közötti időszak, olyan írók, mint Karinthy, Kosztolányi, Krúdy, Móricz, Nagy Lajos, Szomory, Hunyady, Gelléri csak kivételes időkben jelentkeznek kortársakként, s a véletlenben nem könnyű felfedezni a törvényszerűt. Hiszen mindegyik különbözött a másiktól, más volt a világa, világlátása, módszere, stílusa; közös bennük talán csak annyi Kosztolányi vallomása szerint - `Más irodalmat akartam, mint az eddigi. Egy magyar literatúrát, amely ment a programtól... és akarata ellenére magyar.`