Vincze Ferenc (1979) Desertum című prózakötete egy unoka szemén keresztül láttatja a nagyapákat, akik egyre többen és többen lesznek, szám szerint legalább kilencen. Vagy kevesebben. És a nagyapák mellett, mögött ott rejtőznek történeteik, melyek egyre inkább összeérnek, kioltják egymást vagy éppen kiegészítik a megkezdett és véget nem érő mesét. A mesét, mely mindig a férfiról szó, aki megmenti a családot, a nemzetet, hazát. És ebből az unokának igencsak elege van.