A Baudolino pikareszk kópéregény, melynek cím- és főszereplője - Barbarossa Frigyes paraszti származású fogadott fia, aki a keresztesek által kifosztott Bizáncból menekülve, 1204 elején meséli történetét Nikétasz görög történetírónak - nemcsak kalandról kalandra bukdácsol férfias elszánással, hanem sokszor ő maga befolyásolja a dolgok alakulását. Az olvasó lassanként megtudhatja, hogy a Rőtszakállúnak szinte nincs olyan húzása, amely mögött ne egy-egy Baudolino-féle ötlet állna. Baudolino a császár mellett, majd párizsi diákként, megírja Abélard és Héloise levelezését, trubadúrverseket és Frigyest dicsőítő himnuszokat költ, és mellesleg a politikára, a hadjáratokra is döntő hatással van. Legfőbb ötlete pedig - egy állítólagos levél nyomán felderíteni, mi az összefüggés az Újszövetség napkeleti bölcsei, a legendák távol-keleti János papja, a Grál-legenda és a Német-Római Császárság közt - a birodalom egészének sorsát hivatott befolyásolni. Baudolino és cimborái elhatározzák: maguk menne