Tolnai Ottó költészetét a hatvanas évektől építi, Belgrád, Budapest és Bácska vonzásában olyan új nyelvet alkotott, amellyel, akárcsak versei szereplőivel és történeteikkel, könnyű azonosulnunk, miként a megjelenítés pátoszával és humorával is, melyek így együtt jellemzik a Vajdaság, a költő napi történelmét. Tolnai örök realista, szeretett provinciáját most úgy köti a nagyvilághoz, hogy közvetlenül vall önmagáról, útiélményeiről, pályatársairól vagy Pilinszky legendás látogatásáról. A tenger azúr vízjele ezúttal is átüt sorain.