Anatole France nagy kedvvel és fantáziával emeli be a fantasztikumot szatíráiba – az egykori Swift és a majdani Bulgakov rokonaként. A pingvinek szigetében az emberré váló madarak „történelmét” írja meg, majd az 1914-ben megjelent Angyalok lázadásában a rebellis égiekét. Mi lenne – teszi föl a kérdést az író -, ha az Úr ellen egykor elbukott angyalok újabb kísérletet tennének, s férfi és női alakban megjelennének a századfordulós Párizs lakói közt, velük együtt „fuldokolva a baj és szenvedés tengerében”. És persze a szerelmi szenvedély, a testiség viharaiban. Anatole France (1844 – 1924) hosszú s az utolsó pillanatig aktív irodalmi működését 1921-ben ismerték el Nobel-díjjal. Az indoklás szerint „briliáns írói pályafutásáért, letisztultan fennkölt stílusáért, lenyűgözően franciás szellemiségéért és mélységes humanizmusáért” – ám e dicsőítő jelzőknek szinte soha nem látszott megfelelni. A fennkölt stílust keresztülírta mély, szociális aggódása, humanizmusáért – Zolával együtt - meghurco