"Nem is emlékszem az idejére, hogy mikor gondoltam először, hogy az apám bolond. Mikor lett bolondság a kór neve, mikor fogadtam örökbe ezt a megnevezést… Ez a súlyos, de egyben semmitmondó szó, aggasztó és némileg lelkesítő, mely valójában nem jelent semmit sem, csak a szorongásomat nevezi nevén, ezt a gyermeki rettegést, a pánikot, melynek mélyébe apámmal zuhantam és melynek gyógyításával telt egész eddigi felnőttkorom."Hogyan létezhetünk, ha apánk tulajdonképpen senki és mindenki egy személyben? James Bond, bohóc, Napóleon, kalóz, Antonin Artaud, Zelig, Dustin Hoffman vagy épp egy hajléktalan. A kötet az írónő és bipoláris édesapjának küzdelmét mutatja be önmagukkal, egymással és a külvilággal.