A világítótorony az észak-skóciai Hebridák egyik szigetén nyaraló londoni értelmiségi család líraian szép, fájdalmas és felemelő érzelmi krónikája több nyáron át. A cselekmény csupán egyetlen pont, egyetlen kérdés körül forog: lesz-e valaha olyan jó idő, hogy teljesülhessen a legkisebb fiú vágya, s kievezhessenek a sziget közelében álló világítótoronyhoz? A szereplők szétszóródnak, elesnek az első világháború frontjain vagy meghalnak odahaza a nagyvárosban, de a múló idő, halál és széthullás utáni új nap reggelén a kirándulás mégiscsak megvalósul, mint ahogy elkészül az éveken át születőben levő festmény: a család éltető, életadó központjának, az anyának a portréja is.