A tót atyafiak és A jó palócok novelláiban Mikszáth megtalálta egyéni hangját. Szemlélete ugyanakkor még alapvetoen romantikus, ebbol oriz meg mindig valamit késobbi realista alkotásaiban. Értékrendje változatlan maradt, a megítélés hofoka, keménysége változott. Nem véletlenül mondta A jó palócok elbeszéléseirol: `Magamat látom e könyvben, amino voltam fiatal koromban, s amino már sohasem leszek többé.` Hiszen e két novelláskötetben az író ítélete még könyörtelen, nem ad fölmentést a megtévedt vagy bunös embernek; kiáll a tisztesség, a tisztaság mellett. A muvek világa Mikszáth gyermekkorát idézi föl: egyszeru történetek falusi alakokkal, háttérben a gyönyöru tájjal, a fenséges természettel.