A nagyváros meséi megsebzett, elveszett emberekről szól, akik hősiesnek is mondható próbálkozással viselik terheiket, és óriási erőfeszítéssel próbálnak hasonulni ahhoz, amit normálisnak tartanak. Egyetlen ambíciójuk, hogy olyanok legyenek, mint mások. Amennyire az átlagember forrón óhajtja az egyediséget, a kötet szereplői éppen annyira áhítják, hogy átlagemberek lehessenek, mert - fájdalom - egyediségük csupán szenvedéseik nagyságában áll. Mégis, a hihetetlen küzdelem és akarás, amellyel céljuk elérésére törekednek, rokonszenves hősökké avatják őket. Néhányuk sorsában mintha Máté evangéliumának pár sora testesülne meg.